"Azon sokféle hátrányos és kínzó eszközök között, melyekkel a botor ember az állatokat gyötri, nem utolsó helyet foglal el a lovak szemellenzője, a kantárnak ezen nemcsak teljesen fölösleges, hanem igen nagy mértékben káros része, melyet több századdal ezelőtt valamely agyafúrt szíjgyártó, a szem alkatát s működését nem ismerve és figyelembe nem véve, kigondolt és divatossá tett."
Így ostorozta 1895-ben Monostori Károly állatorvos, akadémiai tanár az Országos állatvédő-egyesület egyik közgyűlésén a szemellenző vásárlóit és gyártóit.

A szemellenző "agyafúrt szíjgyártók" által kitalált marketingje annak idején arról szólhatott, hogy ez azért jó az utasnak, mert így a lovak nem riadnak meg, ha menet közben oldalt váratlan események történnek, és így a megriadásból eredő, az utas egészségét negatívan befolyásolni képes balszerencsés történések bekövetkezésének kockázatai jelentősen csökkenthetők. 

Ettől a lóval utazó vagy munkát végző vásárlók megnyugodtak, a szíjgyártók pedig a (kezdetben csak sima bőrből készített, később már a tulajdonos monogrammjával díszített) szemellenzővel kiegészített divatos kantárokat drágábban tudták eladni.

A szemellenzőtől a lovaknak csőlátásuk lett, rosszabb esetben meg is vakultak, és a marketing-üzenettel ellentétben éppen hogy megnőtt a balszerencsés történések bekövetkezésének kockázata. Miért?

"...mert mindazt, amit az állat nem láthat a környezetében, élesen halló s egészen hátrafordítható füleivel észreveszi, s éppen mivel látással nem képes a szemellenző miatt tájékozódni a hallott nesz, zörej s más hang mibenléte felől, zavarba jön, megijed, kitör, elragad. Nemcsak hogy nem gátolja tehát, hanem egyenesen felidézi a szemellenző a megijedést és elragadást!" - ostorozza tovább Monostori Károly az állatokat gyötrő botor embereket, és későbbiekben olyan állatvédelmi törvényt javasol, amelyik betiltja vagy korlátozza a szemellenző használatát. 

Ideérve az olvasásában - de akár már korábban is - joggal merülhet benned fel a kérdés: vajon mi a túróért idézgetek én itt egy 120 éves beszédből, és mi köze ennek a történetnek a kékóceánosításhoz?

Hát... 2 köze is van.
Igaz, a másodikat csak egy későbbi posztban árulom el, és ennek jövőbeli idejét fedje egyenlőre jótékony homály. (Ezt a barátságtalannak tűnő lépést a jó- és megvilágosító célú szándékom okán most nézd el nekem; de el ne feledd, mert hangsúlyosan fogok visszatérni rá!)

A fenti történettel csak illusztráltam azt, ami a címben feltett kérdésre adandó tisztázó válasz.

Az, hogy a stratégiád fókusz vagy szemellenző,
attól függ, hogy kékóceánosítasz-e vagy nem?!

Ha ugyanis a vörös óceánban egy jól felépített, megvalósításra kihegyezett stratégiával versenyzel, és hasítasz a célod eléréséért, akkor ez céltudatos FÓKUSZÁLÁS. De ha kék óceánt akarsz felépíteni, akkor ez a stratégia abban a pillanatban SZEMELLENZŐVÉ válik.

Ugyanis az a verseny alapú stratégia, ami jó a vörös óceánban, az nem értelmezhető a kékben; és a kék óceánt teremtő, értékinnovációra épülő stratégia nem alkalmazható a vörösben.

A vörös óceán és kék óceán nem a rossz és a jó szinonímája, hiszen mindkettőnek van - akár egymás mellett is - létjogosultsága.

De ha kékóceánosítani akarsz, akkor 
válts az értékinnováció logikájára!

S ha megteszed ezt a javallatomra, akkor - s itt újra Monostori uram beszédéből idézek, hiszen ő szívemből szóla - "most talán nem végeztem hiába való dolgot, mikor a figyelmet e helyen erre a körülményre felhívtam s bizonyára nem marad szerény szavam kiáltó hang a pusztában".